ORPHEUSZ Zenekar
Hogyan, mikor, miért?
1996 az az év, mikor egy városvégi próbateremben először, senki senkit nem igazán ismerve, összegyűlt a zenekart alapító négy fiatal, itt fogalmazódott meg a zenekar stílusa, saját dalokban való gondolkodás.
Lényegében a zenekar fogantatása már megtörtént egy kocsmai beszélgetés eredményeként, a megszűnt Légió zenekar veteránjai Kész Sándor és Sima Endre keresték meg Ihút (Szabó Zsolt), hogy volna-e kedve csatlakozni egy új csapathoz, esetleg ismer-e olyan énekest ki tud gitározni vagy fordítva... -na itt kerültem képbe én.
Október 26. délután …
Egyszál gitárban megjelentem az épület előtt, mely magában rejtette az akkor még ismeretlen termet, sok későbbi dal megszületésének “lágy ölét”. Elhagyatott környék, szürke épület, egy szakállas manusz támasztja a falat füstöt fújva az égre. Ott ismertem meg Endrét, a vidám fickót a maga szikár alakjában megteremtve, majd előbújt Fóka is, azaz Kész Sándor, alacsony termetével és beatles frizurájával egyetemben, majd a fizikai megmérettetés után máris magyarázták a technikai hátteret, hogy mi van, mi nincs, mi kellene az elkövetkezőkben.
Ez volt az első nap, megszületett a Garabonciás nevű zenekar, későbbiekben átkeresztelt Orpheusz.
Négy hét elteltével a szebbik nem egy tagja tisztelt meg jelenlétével és billentyükezelésével Simma Kinga személyében, ki vidám csevegésével aranyozta be zord férfiúi összhangunkat, egyértelműen a nagybácsi Endre védõszárnyai alatt.
Az tény, hogy hobby zenekarként indult és máig ezt a szerepet tölti be, egyedül az évek, igények és a tapasztalatok változtak...
Négyen kezdtük, egy év elteltével, 1997-ben már hatan rúgtuk a port, egy fesztivál közönség díjának a tapasztalatával, az akkor még öt hetes zenekarként a mély vízben való landolás lámpalázas és örömteli kortyaiban prüszkölve. 1997-ben Pálfalvy Boróka belépése és énekstílusa megízleltette a népzenei hatásokat, így néhány dal már blues-folk hangzásban hangszerelõdött.
Városok, üdülõhelyek, fesztiválok sorjázásából már nem volt kiszállás, talán a saját dalok játszásában egyedi zenekarként megragadt köztudat egyengette útjaink. Nehéz volt helytállni olyan zenei környezetben, ahol más zenekarok repertoárját Chuck Berry , Rolling Stones, AC/DC, HBB dalok alkották akár négy akkordosan is, de a bulihangulat adott volt, fesztiválok hangulatát egyenletesen megtartani esetleg emelni a saját dalokkal nehéz de megtérülő feladat volt. Példa erre a 2000-ben II. helyezés megnyerése a Marosvásárhelyi Talentum Fesztiválon, ahol több erdélyi zenekarok jelentették a színes felhozatalt.
2000-ben Boró és Szabó Zsolt távoztak a csapatból, helyettük Gothárd Csaba szájharmónikával, 2002-ben Orbán Ferenc hegedűvel gazdagították a zenekart.
A szájharmónika-hegedű párosítás megpecsételte továbbiakban a zenei stílust, a blues-folk lett a meghatározó zenei írányzat, késõbb a cimbalom megjelenése hivatott ezt még érdekesebbé, igényesebbé tenni.
2003-ban elindulnak az első demó lemez felvételei (Transylvania), de egy bizonyos idő után leáll a pörgés. Érződik lassan, hogy itt a zenekarosdi vége.
2005. -kényszerleszállás...
A Múzsák pihentetésének időszaka. Mondhatni, a megszűnés-feloszlás pillanata. Kész Sándor elköltözése a városból, Endre hétköznapjainak besûrüsõdése, az én kiégésem együttesen megpecsételték a zenekar további működését.
2006.-ban bár többször megfogalmazodott a folytatás, ez a pillanat csak 2007-ben jött el, októberben, mikor együttesen eldöntöttük, hogy falra akasszuk az elektromos hangszereket és az akusztikus, elektroakusztikus hangszerelésben folytatjuk, a nagy színpadot lecseréljük a kocsmák, pubok helyszíneire, abban a tudatban, hogy közvetlenebb kapcsolatot teremthetünk a közönséggel, a jó hangulatú zenéléseket tartva szem előtt.
2007-ben újra elindultak a próbák, régi és új dalok hangszerelõdtek át és születtek meg.
Telt házas kocsmai fellépések, vidám estek követték egymást, a régi zenekarban szerzett tapasztalatokat felhasználva újabb és újabb kapcsolatok alakultak. Az eredeti elképzelés az unplugged hatás dob nélkül, aztán rájöttünk hogy nem az igazi, hiányzik belőle valami. Így maradt továbbra is a dob már egy új taggal, Nagy Levente vette át a helyet, Orbán Ferencet Nagy Magyari Zoltán cserélte.
Jelenleg több hangszert is megszólaltatunk, a népies hangzású hegedű mellet ott van a mandolin, gitár, szájharmónika, dob...
Ezért a stílus is behatárolt sávban érthető: blues, folk, blues-folk, dal jellegű saját szövegű alkotások repertoárja meg néhány feldolgozás hallható koncertjeinken.
2010. az az év, hogy a zenekar több olyan meghívást is kapott, mely a továbbiakban nagyban befolyásolhatja a működését, persze pozitív értelemben, nagy városok, híres zenei pubok fényjelzik további utunkat remélve a szerencsés és hangulatos zenéléseket. Szebenben a romániai bluest és jazz-et játszó nagy zenekarok közé ékelõdött az Orpheusz nem kis sikerrel, szervezésben van egy határon túli ugyancsak nagy hírnévnek örvendõ zenei pubban való zenemûvelés.
A zenekar 14 éves. Talán a legőszintébb fogalmazás a megmaradásról az az egymás iránti tisztelet és barátság előtérbe helyezése. Másodsorban, hogy nem az anyagi vonzalom hanem a komolyan vett hobby zenélés volt a fontosabb. Az áldozathozás képességének fontossága. Az egyetértés fontossága és nem utolsó sorban, a zenélés öröme.
14 év sok idő. Sok tapasztalattal jár, emberismeretet , közönségismeretet de legfõképp a játék és az alkotás örömét tanította meg.
Minden Jót! :)))
2010. A zenekar
Vass István – ének, gitár, szöveg
Gothárd Csaba – ének, szájharmónika, gitár, szöveg
Nagy Magyari Zoltán – ének, gitár, mandolin, hegedû
Sima Endre – basszus gitár, vokál
Nagy Levente – dob
A gyönyörűen felújított és megvilágított ó-város látványa egyszerűen olyan hangulatba ringatott, hogy lelkesedésem egyre meredekebb emelkedésnek indult az esti zenéléssel kapcsolatosan.
Este hét órakor a helyszínen voltunk, bár a mikrobusszal való megközelítés bonyodalmasnak ígérkezett az útlezárások miatt.
A kávézó menedzsere , egy széles mosolyú aranyos lány örömmel fogadott, majd könnyed szökkenéssel a mikrobusznál termett, bepattant a sofõrúr mellé, megkerülték a várost és egy más irányból megérkezvén, kellemes hátramenetben kifújta az utolsó monoxidot a motor és már pakoltunk is.
Az Atrium Classic Cafe egy csodálatos hely. Megfelelt az általunk képviselt stílusnak, érdekes hangulat megvilágítás, mosolygó pincérlányok, falra kivetített mûvészfotók fogadtak.
Csövike óriási megrökönyödésére elektromos zárral müködõ wc-ajtó tántorította vissza sürgős gyomormenési reakcióitól, majd egy távlati kapcsoló megoldotta könnyed problémáit. Ezen mai napig rágódom, hogy mi lehetett e megoldásnak a titka, hogy egy távoli fali kapcsoló megnyomása és egy gyors iramodás kettős működése tette csak lehetővé a wc-be való bejutást…. na persze ez még csak egy előcsarnok, majd jött egy lépcsősor, I. emelet, jobbra fordulás, tornánc, majd a végén a “toilet” felírat. Csövinek majd a világ végét jelentette ez a szépen megtervezett útvesztő.
A színpadot szépen beterítettük hangszereinkkel, állványokkal, egy gyors beállás, hangolás s máris röpültünk a kávézók, pubok sorjázásában ki a térre, néhány fotó és már hozták is a levest, másodikot a tér hátsó felében megbúvó étteremben, melyet mégegyszer köszönünk a Szervezőknek.
Kimondottan jóleső érzés fogadott visszatérésünkkor, többnyire magyar szavakat hallottunk majd minden asztalnál.
Szépen bemutattak, felvezették a zenekart s kezdtünk is 9.10-kor. Húsz dalt játszottunk gyors egymásutánban, a hangulat óriási, az érzés leírhatatlan. Saját dalaink refrénjeit énekelték. Bizonyos asztaloknál jegyzeteltek, talán újságírók.
Előre számoltunk azon lehetőséggel, hogy a kocsmai alapzaj adott lesz, legalábbis azon asztaloknál, hol nem értik a szöveget… de nem volt ilyen,ez meglepett ugyanakkor tetszett, ahogy figyelték az aktivitásunk.
Amúgy az sem zavart volna, hisz egyértelműen ki vendéglátó helységben zenélésre adja a fejét az nem is várhatja el a “színházi” figyelmet… a hangulat illetve figyelem az produkciófüggõ.
Majd két visszahívás és nagy taps után végre leülhettünk egy asztalhoz, rágyújthattunk és kortyolhattuk a körülölelő sikert és sört.
Néhány író, költő bemutatkozás, gratuláltak a saját daloknak és a bátorságnak, hogy mi liyeneket játszunk. Ezt megszerették bennünk első látásra, hallásra. A menedzserlány szerényen ajándékozta a plakátokat, mi meg autogrammoztunk mint ahogy a nagyok teszik a tévében.
Egy idős hölgy megszorította a kezem és megkért, hogy még írjak sok sok dalt. Nem találtam a szavakat. Néztem a szemeit és a szívem megtelt a boldogság maximumával.
Megígértem, hogy még írok, igen, fogok még írni!
Majd búcsúztam és Csövit hagytam kibontakozni a hölgy asztalánál.
Mindent köszönök még egyszer ezen irományban a Szervezőknek és az Atrium Classic Cafenak.
Az új zenésztársunk is remekül teljesített. Gyors pakolás vissza, SP-nek meg eszébe jutott éjféli harangszó hatására, hogy születésnapja van, Zoltánnak, hogy neki most múlt a névnapja,Csövinek, Nekem meg Endrének eszünkbe jutott, hogy milyen jó, mert hazafelé megünnepeljük… Benzinkút, sör és irány Székelyudvarhely…
képek: http://orpheuszmelleklet.blogspot.com/2010/03/atrium-cafe.html
Március 20.-án szeretettel várunk a G. Kávézóba, este 21 órától.
…bár elég rég létezünk, eljött az az idõ, mikor román töbségü közegbe hívták a zenekart az Orpheuszt, nemcsak mint város, hanem mint a koncertnek helyt adó Atrium Cafe… és ennek örvendtünk!
Szeben magyarsága ünnepli a Magyar Kulturális Iroda szülinapját, ( http://www.szeben.ro/ ) , vendégeikként és a Atrium Cafe ( http://www.atriumcafe.ro/ ) vendégeiként leszünk jelen.
Mike Godoroja, Nightlosers, AG Weinberger, Traffic Jazz, Sarmarele Reci, Vita de Vie, Krypton, stb ( http://www.atriumcafe.ro/arhiva.html ) nagy hazai zenészek, nagy zenekarok után sorakoztunk be, meglepetten és örömmel konstatálva hogy kis ék-ként bekopogtattak a “nagy téglafalba”. Ott leszünk. Magyarként magyarul.
Megszólaltatjuk a Gazdag Asszonyt, Dohány Blues-t a Mélyrepülést. Reméljük, hogy sokan lesznek a hallgatóság és nézők soraiban kik anyanyelvként és nemcsak, de érteni fogják mondanivalónkat. Ha nem, az se teljesen baj, a zene az nemzetközi. Nem kíván fordítást. 
Mindenkit Szeretettel Várunk!!!!
Nagyszeben, március 11. 21 ó. ATRIUM CAFE
(Atrium Café
Piaţa Mică Nr. 16
550182 Sibiu)
UI: KONCERT: Március 20. G. Cafe – Székelyudvarhely
Szombaton 19.00 órától szeretettel várunk Mindenkit!
foto: Fülöp Loránt
...jó idõ, rossz idõ.... blues hangulat
Vendégzenész
-egyik fele-
-másik fele-
