2014. június 19., csütörtök
2013. november 12., kedd
2013. március 20., szerda
2012. június 13., szerda
2012. április 26., csütörtök
2012. január 25., szerda
"ÚTON LENNI BOLDOGSÁG..."
.... a "reggel kilenc" órai találkozást a Dzsungelben a P. Mobil zongora futama ébresztette fel bennem, melyen szólt a teló és zörgéssel jelezte, hogy Zotyó van a jel másik végén....
Igen, Zotyó volt és kissé ijedten vette tudomásul, hogy se mi, se busz nincs a helyszínen , szal otthagytuk, elhagytuk, átvertük.... ott akkor ami minden eszébe juthatott az mind ott vibrált az orange hullámhosszán...! Nos , ahogy elgondolkodtam az ágy sarkán, hogy valamelyest összerakjam a mozaik kockákat az indulás megeggyezésérõl semmi esetre nem asszociálta a délelõtti kilenc órát. Itt valami tévedésnek kell lennie....
Néhány telefon és kiderült, egyedül Zotyó van tisztába az indulás pillanatával.
Fél egykor hagytuk el a várost.
A hangulat az csodás volt, majd a szovátai töltő állomáson vásárolt Zézétáppp CD (Dzsingisz akcentus) varázsolta hangulatosabbá az utazás csendjét..... mondom csendjét.... mivel SP teljes lehalkításban hatszor engedte hosszan, mert az elől a hangosnak tûnõ hangszórók a hátsó sorba fikarcnyi hanghullámot nem juttattak....
Váradig a hangulat életben tartását biztosította Zotyó áfonyás szoftver frissítője és a Staropramenn.... ott aztán Csövike torokfájása adott aggodalomra okot és ami nagyon riasztó volt a zenekar számára az az, hogy ezt a torok problémát Fássy Ádám hangján közölte velünk.... a gyerek sürgősségin adtak nekije egy injekciót és szigorú diétával, alkoholmentességgel riogattunk az ártatlant....
Pesti éjféli megérkezésünk a XV-ik kerületbe minden nehézség nélkül történt.... volt két drb, GPS-ünk, az egyik férfi a másik nõi hangon közölte az útirányt, hogy tévedés ne essék....
A reggel mindenki szinte egyazon gondolattal kezdte a szombatot, hogy Csövike jól van-e.... és szerencsére széles mosolya a kockás simlédere alatt jelezte, hogy hatott az injekció, különösebb problémái nincsenek csak éhes....
Dél körül döntöttünk, hogy városnézésre indulunk..... Dzsingisz még egy utolsó hangolást indítványozott frissen húrozott gitárján még az indulás előtt, mely szakadást okozott. Ezzel már megvolt a kitűzött cél, Dzsingisznek vennie kell egy húrszettet... aztán irány a belváros.
Csövike egyre jobban lett és illegalitásra irányuló gondolatait osztotta meg velünk, hogy blattoljuk hosszan Budapestet.... melyet természetesen nem vállaltunk be.... főleg azután, mikor megállt egy rendőrségi kisbusz közvetlen mellettünk s abból kiugrált vagy húsz rendőr..... minden tekintetünk Csövire meredt, aki nagy természetességgel kijelentette, hogy úgy néz ki nem sikerült megelőznie a hírét....
Aztán a szürkület egyre több rendőrt és zászlós embert hozott szembe velünk, akkor tudtuk meg, hogy a szimpátia tüntetés egy napra esett a mi Budapesti jelenlétünkkel. Ennyi embert hömpölyögni életemben nem láttam.
Talán két órán keresztül vonult a fáklyás menet, melyben volt valami magasztos, valami félelmetes is, éreztem a levegőben vibráló több százezer ember gondolatát, hazafias érzelmét...
A Silenus Music Pubba lassan kezdtek betévedni az emberek, majd kilenc órai kezdésünk egész szépen megtöltötte emberekkel a színpad előtti kis vendéglátói részt..... a legszebb az volt, hogy rengeteg rég nem látott székelyudvarhelyi arc jött el, kik kint élnek.
A koncert nagy hangulatban kezdõdött és ugyanolyanban vagy talán még nagyobban végződött. Az csak hab volt a tortán, hogy két kis kínai is ott mosolygott Endrének az első sorban. Szünetet nem tartottunk, egybe nyomtunk le vagy 100 percnyi dalt. Koncert után összepakoltunk, majd fogadtuk a kézfogásokat, gratulációkat.
Komolyan nagyon jól esett, adott egy erõt, mert ez volt az a hely, hogy nem tudtuk, milyen zenei igények lesznek a Silenus "túldíszített"" falain belül.... és sikerült.
Éjfél nagyságában átvonultunk egy nagy csapattal a közeli Ibolya korcsomába, ahol még egy kör sörrel, viccmondással ünnepeltük meg az est szép lezárását. Taxi és irány az édes otthon.....
A vasárnap délelőttöt a XV kerület körbesétálásával ütöttük el. Délután vissza a Silenusba az otthagyott felszerelésért majd onnan át az Old Man's Pub falai közé.
Tetszett a hely, nagyon hangulatos kis pub, melynek minden fala árasztotta azon zenészek nyomát kiknek a zenéjén nőttünk fel. Beszerelés és egy kis beállás, majd vártuk hogy a helységbe beszivárgó vendégek szép lassan betöltsék a teret. Pontban kilenckor kezdtünk, a bólogató fejek és tapsok visszaüzentek ,hogy itt nem lehet már semmi baj.... érkeztek olyan emberek, kik ott voltak a Silenusba is, ami szintén visszaigazolta, hogy van helye a mi kis muzsikánknak.
A repertoár végén boldogan omlottunk a karosszékekbe, majd jelezték, hogy még néhány dalra szeretnék ha visszalépnénk.... örömmel tettük meg, még három eljátszott dallal tettünk pontot az általam már nyolc éve megálmodott estnek.
Az, ami ezt az álmot valósággá varázsolta sok ember közreműködésével történt, melyet ezúttal is nagyon köszönök, köszönünk.
Nagy-nagy köszönet Enikõnek és Gulesznek a felajánlott kedves kis lakásért! Nagy nagy köszönet a Polgármesteri Hivatalnak a felajánlott mikrobuszért! Nagy nagy köszönet azon barátoknak, kik anyagi támogatásukkal segítettek, akik bár megtiltották, hogy nevesítsem, de fontos helyen vannak a szívünkben! Nagyon nagy köszönet a családjainknak, kik támogattak! Nagyon nagy köszönet mindazoknak, akik drukkoltak nekünk, hogy összejöhessen. Nagy nagy köszönet Tibinek, Kettának és Zotyónak a fotókért. Nagyon nagy köszönet kik el tudtak jönni és kikkel együtt daloltuk el a "Kocsmadal" refrénjét. Szal, egy nagy köszönet minden közremûködõnek, a Silenus Pubnak és az Old Man's Pubnak is a meghívásért......és köszönet a visszahívásért, mert ez is megtörtént! :)
Igen, Zotyó volt és kissé ijedten vette tudomásul, hogy se mi, se busz nincs a helyszínen , szal otthagytuk, elhagytuk, átvertük.... ott akkor ami minden eszébe juthatott az mind ott vibrált az orange hullámhosszán...! Nos , ahogy elgondolkodtam az ágy sarkán, hogy valamelyest összerakjam a mozaik kockákat az indulás megeggyezésérõl semmi esetre nem asszociálta a délelõtti kilenc órát. Itt valami tévedésnek kell lennie....
Néhány telefon és kiderült, egyedül Zotyó van tisztába az indulás pillanatával.
Fél egykor hagytuk el a várost.
A hangulat az csodás volt, majd a szovátai töltő állomáson vásárolt Zézétáppp CD (Dzsingisz akcentus) varázsolta hangulatosabbá az utazás csendjét..... mondom csendjét.... mivel SP teljes lehalkításban hatszor engedte hosszan, mert az elől a hangosnak tûnõ hangszórók a hátsó sorba fikarcnyi hanghullámot nem juttattak....
Váradig a hangulat életben tartását biztosította Zotyó áfonyás szoftver frissítője és a Staropramenn.... ott aztán Csövike torokfájása adott aggodalomra okot és ami nagyon riasztó volt a zenekar számára az az, hogy ezt a torok problémát Fássy Ádám hangján közölte velünk.... a gyerek sürgősségin adtak nekije egy injekciót és szigorú diétával, alkoholmentességgel riogattunk az ártatlant....
Pesti éjféli megérkezésünk a XV-ik kerületbe minden nehézség nélkül történt.... volt két drb, GPS-ünk, az egyik férfi a másik nõi hangon közölte az útirányt, hogy tévedés ne essék....
A reggel mindenki szinte egyazon gondolattal kezdte a szombatot, hogy Csövike jól van-e.... és szerencsére széles mosolya a kockás simlédere alatt jelezte, hogy hatott az injekció, különösebb problémái nincsenek csak éhes....
Dél körül döntöttünk, hogy városnézésre indulunk..... Dzsingisz még egy utolsó hangolást indítványozott frissen húrozott gitárján még az indulás előtt, mely szakadást okozott. Ezzel már megvolt a kitűzött cél, Dzsingisznek vennie kell egy húrszettet... aztán irány a belváros.
Csövike egyre jobban lett és illegalitásra irányuló gondolatait osztotta meg velünk, hogy blattoljuk hosszan Budapestet.... melyet természetesen nem vállaltunk be.... főleg azután, mikor megállt egy rendőrségi kisbusz közvetlen mellettünk s abból kiugrált vagy húsz rendőr..... minden tekintetünk Csövire meredt, aki nagy természetességgel kijelentette, hogy úgy néz ki nem sikerült megelőznie a hírét....
Aztán a szürkület egyre több rendőrt és zászlós embert hozott szembe velünk, akkor tudtuk meg, hogy a szimpátia tüntetés egy napra esett a mi Budapesti jelenlétünkkel. Ennyi embert hömpölyögni életemben nem láttam.
Talán két órán keresztül vonult a fáklyás menet, melyben volt valami magasztos, valami félelmetes is, éreztem a levegőben vibráló több százezer ember gondolatát, hazafias érzelmét...
A Silenus Music Pubba lassan kezdtek betévedni az emberek, majd kilenc órai kezdésünk egész szépen megtöltötte emberekkel a színpad előtti kis vendéglátói részt..... a legszebb az volt, hogy rengeteg rég nem látott székelyudvarhelyi arc jött el, kik kint élnek.
A koncert nagy hangulatban kezdõdött és ugyanolyanban vagy talán még nagyobban végződött. Az csak hab volt a tortán, hogy két kis kínai is ott mosolygott Endrének az első sorban. Szünetet nem tartottunk, egybe nyomtunk le vagy 100 percnyi dalt. Koncert után összepakoltunk, majd fogadtuk a kézfogásokat, gratulációkat.
Komolyan nagyon jól esett, adott egy erõt, mert ez volt az a hely, hogy nem tudtuk, milyen zenei igények lesznek a Silenus "túldíszített"" falain belül.... és sikerült.
Éjfél nagyságában átvonultunk egy nagy csapattal a közeli Ibolya korcsomába, ahol még egy kör sörrel, viccmondással ünnepeltük meg az est szép lezárását. Taxi és irány az édes otthon.....
A vasárnap délelőttöt a XV kerület körbesétálásával ütöttük el. Délután vissza a Silenusba az otthagyott felszerelésért majd onnan át az Old Man's Pub falai közé.
Tetszett a hely, nagyon hangulatos kis pub, melynek minden fala árasztotta azon zenészek nyomát kiknek a zenéjén nőttünk fel. Beszerelés és egy kis beállás, majd vártuk hogy a helységbe beszivárgó vendégek szép lassan betöltsék a teret. Pontban kilenckor kezdtünk, a bólogató fejek és tapsok visszaüzentek ,hogy itt nem lehet már semmi baj.... érkeztek olyan emberek, kik ott voltak a Silenusba is, ami szintén visszaigazolta, hogy van helye a mi kis muzsikánknak.
A repertoár végén boldogan omlottunk a karosszékekbe, majd jelezték, hogy még néhány dalra szeretnék ha visszalépnénk.... örömmel tettük meg, még három eljátszott dallal tettünk pontot az általam már nyolc éve megálmodott estnek.
Az, ami ezt az álmot valósággá varázsolta sok ember közreműködésével történt, melyet ezúttal is nagyon köszönök, köszönünk.
Nagy-nagy köszönet Enikõnek és Gulesznek a felajánlott kedves kis lakásért! Nagy nagy köszönet a Polgármesteri Hivatalnak a felajánlott mikrobuszért! Nagy nagy köszönet azon barátoknak, kik anyagi támogatásukkal segítettek, akik bár megtiltották, hogy nevesítsem, de fontos helyen vannak a szívünkben! Nagyon nagy köszönet a családjainknak, kik támogattak! Nagyon nagy köszönet mindazoknak, akik drukkoltak nekünk, hogy összejöhessen. Nagy nagy köszönet Tibinek, Kettának és Zotyónak a fotókért. Nagyon nagy köszönet kik el tudtak jönni és kikkel együtt daloltuk el a "Kocsmadal" refrénjét. Szal, egy nagy köszönet minden közremûködõnek, a Silenus Pubnak és az Old Man's Pubnak is a meghívásért......és köszönet a visszahívásért, mert ez is megtörtént! :)
2011. november 8., kedd
2011. október 8., szombat
A szabadban... (2) folytatás
Nos, úgy illik, hogy tájékoztassam a nagyérdeműt, a felső tízezret meg a többieket arról, hogy mi is történt a Duna Deltában, ...igen... azokban a pillanatokban is, mikor mi a Kenderes kertben pityókaszedéssel vertük el a napot....
Hazajött Csövi és Dzsingisz a Deltából. Szemükben reménytelen csillogás, lélegzetük szapora és rémült, arcizom rángatta ábrázatuk állvigyorban tetõdzött .... mivelhogy megvilágosodtak, s az a nagy megvilágosodás tudata hasított elméjükbe, hogy dolgozni kell. Továbbra is... ugyanis az átteleléshez megszámított halmennyiség jelenleg is ott úszkál a Delta langyos vízében.
Bevallom, meghökkenten hallgattam az egyhetes halászmeséiket, hogy a kis 40 centiseket visszadobták, hogy ívásra hadd érjék el a serdülőkort, a nőstény harcsákat visszadobták, mert ugye nőké az elsőbbség.... a hímeket meg azért, hogy tartsanak össze mint férfiak.... szal magyarán: NEM FOGTAK SEMMIT!
A baj az, hogy megrémültem én is, remegő kezekkel támasztom az asztalt, míg dudorászásom közepette kalimpálóm egykezesen a billentyûzetet... igen, felismertem magamban az erőt. Mert ugye az elõzõ írásban említett pityókaszedés alatti gondolattal hattam az univerzumra azzal, hogy ha már én a Kenderes kertben s õk a Deltában, akkor ne fogjanak semmit! Az átok ami fogott. Azóta próbálok csak jóra gondolni. Szépre.
Görög válság.... jujjjjjj, NE! , erre ne is gondoljak, mert még bekövetkezik.... huhhh....
Hazajött Csövi és Dzsingisz a Deltából. Szemükben reménytelen csillogás, lélegzetük szapora és rémült, arcizom rángatta ábrázatuk állvigyorban tetõdzött .... mivelhogy megvilágosodtak, s az a nagy megvilágosodás tudata hasított elméjükbe, hogy dolgozni kell. Továbbra is... ugyanis az átteleléshez megszámított halmennyiség jelenleg is ott úszkál a Delta langyos vízében.
Bevallom, meghökkenten hallgattam az egyhetes halászmeséiket, hogy a kis 40 centiseket visszadobták, hogy ívásra hadd érjék el a serdülőkort, a nőstény harcsákat visszadobták, mert ugye nőké az elsőbbség.... a hímeket meg azért, hogy tartsanak össze mint férfiak.... szal magyarán: NEM FOGTAK SEMMIT!
A baj az, hogy megrémültem én is, remegő kezekkel támasztom az asztalt, míg dudorászásom közepette kalimpálóm egykezesen a billentyûzetet... igen, felismertem magamban az erőt. Mert ugye az elõzõ írásban említett pityókaszedés alatti gondolattal hattam az univerzumra azzal, hogy ha már én a Kenderes kertben s õk a Deltában, akkor ne fogjanak semmit! Az átok ami fogott. Azóta próbálok csak jóra gondolni. Szépre.
Görög válság.... jujjjjjj, NE! , erre ne is gondoljak, mert még bekövetkezik.... huhhh....
2011. október 6., csütörtök
2011. szeptember 9., péntek
A szabadban....
Most hogy eredeti kínai tornacípõben belegyalogoltunk az őszbe, vidéki szeretteink üzeneteire reagálva vettünk és még fogunk részt venni a mezõgazdasági termények betakarodásában annak rendje-módja szerint. Az a gondolat cikázott agyamban a nálunk honos és úgynevezett pityóka szedése közben, hogy Csövi és Dzsingisz alázatos ábrázattal tolják a botjaik a víztükre fõlé a Deltában, s ez nagyon nem hagyott nyugodni.... nem egyébért, hanem csak úgy..... hadd csuklásuk zavarja meg az ebadta halak horogra akadását ott a Duna Deltai fuvallatban....így ha már gondolkodni való idõ szakadt a nyakamba itt a Kenderes kertben a pityókaföldön, ebben a szép, verejték-pormegszálló melegben.... no... gondolok én rájuk, hadd szállja meg a csuklás a két kölköt...
-ahogy Apósom is megnevezte a Balu Park fái közt tengõdö, lógó, fityegő emberek ténykedését, hogy jobb lenne ha kaszálnának és nem holmi hülyeségre pazarolnák szobák falai közt ernyedt izmaik.... s valóban.... milyen szép lenne észak-koreaiasan megszállni kellemes hétvégéken az őseink falvainak határait, mindenki akaratától független nyelesszerszám birtokbavételét követõen....ahogy tudom, hogy a bölcs intelektuel észak koreai népesség hanyat-homlok menekül a hétköznapok irodáiból ki a mezõgazdasági telepre a hétvégén, s ajaj, akadnak olyan társadalomból kiszorult egyének is a szocialistapista államban , kiknek a vasút karbantartása jut... mármint kicsipegetni a növényzetet a tartógerendák közül.... naugye-ugye.... ezt olvastam... s hogy ez kötelezõ az teljesen mellékes állapot, mivelhogy õk is a két kis kezük munkáját élik fel... ...nincs import.
Nos a munka nem szégyen..... villan be Vlagyimir Iljics Lenin ábrázata, (avagy ahogy Ernõ barátom elemezte anno '89 elõtt történelemórán, hogy a "Nagy hatodik Lenin") ahogy mutatóujját az égre emeli, s ha belegondolunk itt az ideje, hogy visszaszoktassuk magunk a földhöz.... a biógané termékenyítette drága jó fekete anyaföldhöz, tudatosan, mert előbb utóbb a táplálkozásunk alapvető termékeiért a két kis kezünk munkájának gyümölcse lesz a nyerő. Nekünk is...
Nos ezt a pár sort nem az a tapasztalat íratta, hogy pityókaszedésem méltó ünneplése legyen, hanem, hogy Csövi és Dzsingisz halászként tenyerelnek a földön a Deltában, elnyúló testalkatban, szájuk sarkában deltai gyomnövényzsengével s közben pöcögtetik a Shakespeare bot végét, hogy hadd legyen meg az elméleti kapás-élvezet ... ........ s be jó lehet nekik... a többi csak körítés.... :)
... de azé a bió-pityókatokán es jó!!! :)
-ahogy Apósom is megnevezte a Balu Park fái közt tengõdö, lógó, fityegő emberek ténykedését, hogy jobb lenne ha kaszálnának és nem holmi hülyeségre pazarolnák szobák falai közt ernyedt izmaik.... s valóban.... milyen szép lenne észak-koreaiasan megszállni kellemes hétvégéken az őseink falvainak határait, mindenki akaratától független nyelesszerszám birtokbavételét követõen....ahogy tudom, hogy a bölcs intelektuel észak koreai népesség hanyat-homlok menekül a hétköznapok irodáiból ki a mezõgazdasági telepre a hétvégén, s ajaj, akadnak olyan társadalomból kiszorult egyének is a szocialistapista államban , kiknek a vasút karbantartása jut... mármint kicsipegetni a növényzetet a tartógerendák közül.... naugye-ugye.... ezt olvastam... s hogy ez kötelezõ az teljesen mellékes állapot, mivelhogy õk is a két kis kezük munkáját élik fel... ...nincs import.
Nos a munka nem szégyen..... villan be Vlagyimir Iljics Lenin ábrázata, (avagy ahogy Ernõ barátom elemezte anno '89 elõtt történelemórán, hogy a "Nagy hatodik Lenin") ahogy mutatóujját az égre emeli, s ha belegondolunk itt az ideje, hogy visszaszoktassuk magunk a földhöz.... a biógané termékenyítette drága jó fekete anyaföldhöz, tudatosan, mert előbb utóbb a táplálkozásunk alapvető termékeiért a két kis kezünk munkájának gyümölcse lesz a nyerő. Nekünk is...
Nos ezt a pár sort nem az a tapasztalat íratta, hogy pityókaszedésem méltó ünneplése legyen, hanem, hogy Csövi és Dzsingisz halászként tenyerelnek a földön a Deltában, elnyúló testalkatban, szájuk sarkában deltai gyomnövényzsengével s közben pöcögtetik a Shakespeare bot végét, hogy hadd legyen meg az elméleti kapás-élvezet ... ........ s be jó lehet nekik... a többi csak körítés.... :)
... de azé a bió-pityókatokán es jó!!! :)
2011. május 17., kedd
Vegetáció 2007-ben
Helyszin: Ivó, 2007...... közel, de nem látótávolságban a Ceausescu volt villája....
A terep és idõviszonyoknak megfelelõen a telek közepén egy volt SMA-s tárcsalapon sütkölõdés, -vegyes felhozatal: csirkeszárny és tibódi nyúlcomb. Sírásra hajlamos arccal észlelõdik, hogy fogytán a sör az 50l hordóban. Kényes helyzet, mély koncentráció szükséges a természetes összhang megõrzése érdekében. Mindenki megpróbál ura lenni a helyzetnek. Elõkerül egy 60-as években megtört vörös bor, -locsolkodunk...... a szárnyak és combok eggyé válnak, táncra pördülnek, integetnek nekünk, részegen omlanak önmagukba beletörõdve a vegetálás önkényes csapdájába.
Megjelenik Sima Endre. Olyan mind máskor, halovány,-mondom lehhheletnyi hamissággal a szemében...... Sörözik, és nézi a piruló szárnyakat.....
-Te Karcsi! Te..... ez itt mind nyúlhús?
-Aha........ most repültek el V-ben a fejünk fölött......... löttünk vaeggyet!
A terep és idõviszonyoknak megfelelõen a telek közepén egy volt SMA-s tárcsalapon sütkölõdés, -vegyes felhozatal: csirkeszárny és tibódi nyúlcomb. Sírásra hajlamos arccal észlelõdik, hogy fogytán a sör az 50l hordóban. Kényes helyzet, mély koncentráció szükséges a természetes összhang megõrzése érdekében. Mindenki megpróbál ura lenni a helyzetnek. Elõkerül egy 60-as években megtört vörös bor, -locsolkodunk...... a szárnyak és combok eggyé válnak, táncra pördülnek, integetnek nekünk, részegen omlanak önmagukba beletörõdve a vegetálás önkényes csapdájába.
Megjelenik Sima Endre. Olyan mind máskor, halovány,-mondom lehhheletnyi hamissággal a szemében...... Sörözik, és nézi a piruló szárnyakat.....
-Te Karcsi! Te..... ez itt mind nyúlhús?
-Aha........ most repültek el V-ben a fejünk fölött......... löttünk vaeggyet!
2011. május 10., kedd
... egy 2008-as bejegyzés...
Csövi barátom az, aki többször is igénybe vette ezen nevû kezelésünk, a "Lélelksimogatás" gyógyító erejét. Kizárólag Sima Endre barátommal értettük és értjük , kimondottan élveztük Csövin való alkalmazását, többnyire 4-5 sör után az igazi sámánisztikus erõ felfedését, ha mód volt rá akkor szükségszerüen korcsmában.
Célja: Csövi felkészítése az élet nehéz oldalára!
Csövi igazi kis termetének , megalkuvó természetének, gyönyörüen felkavarható és földig rombolható lelkivilának tulajdonithatta a "kiválasztott" szerepet, hogy a léleksimogatás elsõ pácienseként (és utolsóként is) erõt forditottunk reája..... Szerettük és szeretjük Õt! .... Nagyon! Az elsõ kezelést az ugyancsak elsõ közös próbán, -mikor Csövi barátunk bekerült a csapatba, -alkalmaztuk, bevallom, az elõre nem számitott nagy sikerrel!
A léleksimogatás nagy szavai: Te!!! Te!!!! Te szerencsétlen! Mennnnyj hozzá' hamar 4 sört! -ezt kimondottan mély torokhangból érdemes a páciens feje írányába eregetni, megfûszerezve némi fintorral..... Csövi ment szépen sörért, -ami korára való tekintettel fontos és pontos szerepkör volt nekije, - mi meg Endre barátommal örömmel nyugtáztuk gyógymódunk hatalmas erejét. Rosszabb esetekben üditõre fogtuk Csövit, megnyugtatva, hogy csakis ezért alkalmaztuk a csapatba.....
Oszt második lelki leckénk címe , hogy: -Te, Te szerencsétlen! Kiszedtünk a hétköznapok szürkeségébõl,Teee.......! -is jó hatással volt Csövikénkre, ki kissé megtántorodva lélekben, de annál büszkébben viszontszeretett minket. Pont.
Ma már tudjuk, hogy felkészült. Jöhetnek pofonok, pénzügyi mélypontok, globális felmelegedés, Csövi állja a sarat. Jó ránézni. Még mindig szeretjük. Ellen és önállóvá vált. Néha jobb mind Mesterei és néha ezt érezteti velünk... volt John Mayall koncerten, szörfözött az Omegáén, elájult Hollandiában, Santanat látta élõben, jeges zacskót is képes volt a fején hordani órákig Aradon, volt ereje és akarata kálciumot követelni egy váradi pincértõl...... és néha nem tudott aludni éjszaka.
Egy gyönyörü végeredmény. Csövi a túlélõ. Csõvi az ajándék. Mestermû!!! Szeretünk Csövike!
Baráti szeretettel: Mestereid!
Célja: Csövi felkészítése az élet nehéz oldalára!
Csövi igazi kis termetének , megalkuvó természetének, gyönyörüen felkavarható és földig rombolható lelkivilának tulajdonithatta a "kiválasztott" szerepet, hogy a léleksimogatás elsõ pácienseként (és utolsóként is) erõt forditottunk reája..... Szerettük és szeretjük Õt! .... Nagyon! Az elsõ kezelést az ugyancsak elsõ közös próbán, -mikor Csövi barátunk bekerült a csapatba, -alkalmaztuk, bevallom, az elõre nem számitott nagy sikerrel!
A léleksimogatás nagy szavai: Te!!! Te!!!! Te szerencsétlen! Mennnnyj hozzá' hamar 4 sört! -ezt kimondottan mély torokhangból érdemes a páciens feje írányába eregetni, megfûszerezve némi fintorral..... Csövi ment szépen sörért, -ami korára való tekintettel fontos és pontos szerepkör volt nekije, - mi meg Endre barátommal örömmel nyugtáztuk gyógymódunk hatalmas erejét. Rosszabb esetekben üditõre fogtuk Csövit, megnyugtatva, hogy csakis ezért alkalmaztuk a csapatba.....
Oszt második lelki leckénk címe , hogy: -Te, Te szerencsétlen! Kiszedtünk a hétköznapok szürkeségébõl,Teee.......! -is jó hatással volt Csövikénkre, ki kissé megtántorodva lélekben, de annál büszkébben viszontszeretett minket. Pont.
Ma már tudjuk, hogy felkészült. Jöhetnek pofonok, pénzügyi mélypontok, globális felmelegedés, Csövi állja a sarat. Jó ránézni. Még mindig szeretjük. Ellen és önállóvá vált. Néha jobb mind Mesterei és néha ezt érezteti velünk... volt John Mayall koncerten, szörfözött az Omegáén, elájult Hollandiában, Santanat látta élõben, jeges zacskót is képes volt a fején hordani órákig Aradon, volt ereje és akarata kálciumot követelni egy váradi pincértõl...... és néha nem tudott aludni éjszaka.
Egy gyönyörü végeredmény. Csövi a túlélõ. Csõvi az ajándék. Mestermû!!! Szeretünk Csövike!
Baráti szeretettel: Mestereid!
2011. április 7., csütörtök
UH.ro (Szász Attila - Szasza)
Székelyudvarhely legrégebbi működő zenekara megállíthatatlanul muzsikál tovább. Újult erővel, új taggal kezdik az idei zenei szezont.
Nem mindennapi dolog, ha egy város olyan zenekarral büszkélkedhet, mint az Orpheusz. És nem csak arról van szó, hogy már 14 éve vannak színpadon, hanem ez idő alatt egy kicsit sem csorbult a minőség és minden megpróbáltatás ellenére a mai napig kitartóan játsszák a bluest, a rockot és mindent, ami fülnek ingere.
Az Orpheusz 1996-ban alakult Székelyudvarhelyen, majd 2007-ig, hobbizenekarként működve, rengeteg kocsmában és pubban léptek fel Erdély-szerte. Aztán változott a felállás, új tagok jöttek, a hangszerelés is módosult, de a lelkesedés nem maradt el.
Aztán jött 2010. április 29, egy fekete nap a zenekar történetében. Ekkor égett le a Jungle Club egyik melléképülete, ahol történetesen az Orpheusz teljes felszerelését tárolta, így az a lángok martalékává vált. De ez sem gátolta őket, jótékonysági koncertet szerveztek (aminek egyébként folytatása is lesz) és továbbra is aktívan zenélnek.
Idén egy kicsit másként nyit a banda: Vass István énekes-gitárost kérdeztük az idei tervekről. Megtudtuk, hogy az elektroakusztikus hangzás mellett újra előkerülnek az elektromos hangszerek, így picit változik a hangszerelés, valamint egy állandó vendégzenészt is köszönthet a hallgatóság április 8-án a Thunder Rock Clubban. Ezen kívül a repertoár is bővül a jó hangulat érdekében több feldolgozást játszik a csapat, olyan legendáktól, mint a Hobo Blues Band, Deák Bill Gyula, Takáts Tamás vagy a régebben is játszott LGT és Kimnowak. Az elektroakusztikus hangzás miatt a zenekar névjegyévé vált ülő koncertekhez képest most egy kicsit bekeményítenek, bejön a képbe az elektromos blues is. Ami a közel 15 év alatt végig megmaradt és most sem változik az a hangulat, amit természetesen minél többször szeretnének a közönséggel is megosztani. Erre bőven lesz alkalom mind Udvarhelyen, mind pedig más erdélyi városokban: a koncertek dátumat és egyéb infókat a zenekar blogján érdemes keresni.
Egy biztos: a zenekar eleget tett annak a megalakuláskor még nem is remélt célkitűzésnek, hogy csakis az öröm zenéjét játsszák, méghozzá olyan lendülettel, amely egyéni és csapatos együttlétüket is megerősíti a zene és a barátság terén. Talán ezért is sikerült Székelyudvarhelyen egyedüli zenekarként megérniük a 15. évet jó hangulatban és barátságban.
Az Orpheusz 1996-ban alakult Székelyudvarhelyen, majd 2007-ig, hobbizenekarként működve, rengeteg kocsmában és pubban léptek fel Erdély-szerte. Aztán változott a felállás, új tagok jöttek, a hangszerelés is módosult, de a lelkesedés nem maradt el.
Aztán jött 2010. április 29, egy fekete nap a zenekar történetében. Ekkor égett le a Jungle Club egyik melléképülete, ahol történetesen az Orpheusz teljes felszerelését tárolta, így az a lángok martalékává vált. De ez sem gátolta őket, jótékonysági koncertet szerveztek (aminek egyébként folytatása is lesz) és továbbra is aktívan zenélnek.
Idén egy kicsit másként nyit a banda: Vass István énekes-gitárost kérdeztük az idei tervekről. Megtudtuk, hogy az elektroakusztikus hangzás mellett újra előkerülnek az elektromos hangszerek, így picit változik a hangszerelés, valamint egy állandó vendégzenészt is köszönthet a hallgatóság április 8-án a Thunder Rock Clubban. Ezen kívül a repertoár is bővül a jó hangulat érdekében több feldolgozást játszik a csapat, olyan legendáktól, mint a Hobo Blues Band, Deák Bill Gyula, Takáts Tamás vagy a régebben is játszott LGT és Kimnowak. Az elektroakusztikus hangzás miatt a zenekar névjegyévé vált ülő koncertekhez képest most egy kicsit bekeményítenek, bejön a képbe az elektromos blues is. Ami a közel 15 év alatt végig megmaradt és most sem változik az a hangulat, amit természetesen minél többször szeretnének a közönséggel is megosztani. Erre bőven lesz alkalom mind Udvarhelyen, mind pedig más erdélyi városokban: a koncertek dátumat és egyéb infókat a zenekar blogján érdemes keresni.
Egy biztos: a zenekar eleget tett annak a megalakuláskor még nem is remélt célkitűzésnek, hogy csakis az öröm zenéjét játsszák, méghozzá olyan lendülettel, amely egyéni és csapatos együttlétüket is megerősíti a zene és a barátság terén. Talán ezért is sikerült Székelyudvarhelyen egyedüli zenekarként megérniük a 15. évet jó hangulatban és barátságban.
De a szavak helyet többet mond a zene, ezt pedig idén először a Thunder Rock Clubban lehet megtapasztalni április 8-án, pénteken 21 órától, ahol az Orpheusz idénykezdő koncertje után még a lengyelországi The Jet Sons zenéjébe is belehallgathatunk.
Szász Attila - Szasza Uh.ro 2011. április 07.
.
2011. március 10., csütörtök
2011. január 4., kedd
2010. december 27., hétfő
14. születésnapi koncert képei
kKöszönet Szabó Borókának (ének), Szabó Zsoltnak (gitár), Orbán Ferencnek (hegedû), Zsombori Béla Kicsi Dzsingisznek (gitár), Kész Sándornak (dob) illetve Dézsi Károlynak a sok fotóért és videókért, Gellért Sound-nak a minõségért!
2010. november 25., csütörtök
JÁTÉK
JÁTÉK!
KI NYER MA? (azaz március 30-án?)
Öt darab "VÖRÖSBEN A KÉK -2012" póló kisorsolás a helyes választ beküldők között
ÍME A KÉRDÉS:
Ki volt az öt zenekari tag közül az, aki gyerekkorában a napköziben felborította Júliát a székkel együtt, miközben Júlia levest evett és azt mind egy cseppig magára öntötte és ezért a megnemfontolt cselekedetért FEKETE pontot kapott annak rendje-módja szerint nameg sarokba állították és Júliától is bocsánatot kellet kérjen?
a) Gothárd Csabika
b) Zsombori Bélus Dzsingisz
c) Vass Istvánka
d) Sima Endrike
e) Nagy Levike SP
Választ ide: e-mail orpheusz1@gmail.com 2013 március 30-ig!
A játék írott szabályai: A játékban a zenekari tagok illetve családtagjaik nem vehetnek részt! Különösen Csövi aztán egyáltalán nem! Nem közjegyzõ jelenlétében sorsolunk, mert anyagilag befolyásolhatóak. :) Na ez volt a kisbetûs rész...
Orpheusz Zenekar
KI NYER MA? (azaz március 30-án?)
Öt darab "VÖRÖSBEN A KÉK -2012" póló kisorsolás a helyes választ beküldők között
ÍME A KÉRDÉS:
Ki volt az öt zenekari tag közül az, aki gyerekkorában a napköziben felborította Júliát a székkel együtt, miközben Júlia levest evett és azt mind egy cseppig magára öntötte és ezért a megnemfontolt cselekedetért FEKETE pontot kapott annak rendje-módja szerint nameg sarokba állították és Júliától is bocsánatot kellet kérjen?
a) Gothárd Csabika
b) Zsombori Bélus Dzsingisz
c) Vass Istvánka
d) Sima Endrike
e) Nagy Levike SP
Választ ide: e-mail orpheusz1@gmail.com 2013 március 30-ig!
Orpheusz Zenekar
2010. november 8., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)