BLOG MENÜ:

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MENÜ:

FÕOLDAL------------ZENEKARI TÖRTÉNELEM------------VIDEÓK-- - KÉPGALÉRIA--- ---DALSZÖVEGEK- ---JÁTÉK-----------SZÍNPADKÉP+KAPCSOLAT
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2010. március 30., kedd

Egyszer volt... most is van...

ORPHEUSZ Zenekar

Hogyan, mikor, miért?

1996 az az év, mikor egy városvégi próbateremben először, senki senkit nem igazán ismerve, összegyűlt a zenekart alapító négy fiatal, itt fogalmazódott meg a zenekar stílusa, saját dalokban való gondolkodás.

Lényegében a zenekar fogantatása már megtörtént egy kocsmai beszélgetés eredményeként, a megszűnt Légió zenekar veteránjai Kész Sándor és Sima Endre keresték meg Ihút (Szabó Zsolt), hogy volna-e kedve csatlakozni egy új csapathoz, esetleg ismer-e olyan énekest ki tud gitározni vagy fordítva... -na itt kerültem képbe én.

Október 26. délután …

Egyszál gitárban megjelentem az épület előtt, mely magában rejtette az akkor még ismeretlen termet, sok későbbi dal megszületésének “lágy ölét”. Elhagyatott környék, szürke épület, egy szakállas manusz támasztja a falat füstöt fújva az égre. Ott ismertem meg Endrét, a vidám fickót a maga szikár alakjában megteremtve, majd előbújt Fóka is, azaz Kész Sándor, alacsony termetével és beatles frizurájával egyetemben, majd a fizikai megmérettetés után máris magyarázták a technikai hátteret, hogy mi van, mi nincs, mi kellene az elkövetkezőkben.

Ez volt az első nap, megszületett a Garabonciás nevű zenekar, későbbiekben átkeresztelt Orpheusz.

Négy hét elteltével a szebbik nem egy tagja tisztelt meg jelenlétével és billentyükezelésével Simma Kinga személyében, ki vidám csevegésével aranyozta be zord férfiúi összhangunkat, egyértelműen a nagybácsi Endre védõszárnyai alatt.

Az tény, hogy hobby zenekarként indult és máig ezt a szerepet tölti be, egyedül az évek, igények és a tapasztalatok változtak...

Négyen kezdtük, egy év elteltével, 1997-ben már hatan rúgtuk a port, egy fesztivál közönség díjának a tapasztalatával, az akkor még öt hetes zenekarként a mély vízben való landolás lámpalázas és örömteli kortyaiban prüszkölve. 1997-ben Pálfalvy Boróka belépése és énekstílusa megízleltette a népzenei hatásokat, így néhány dal már blues-folk hangzásban hangszerelõdött.

Városok, üdülõhelyek, fesztiválok sorjázásából már nem volt kiszállás, talán a saját dalok játszásában egyedi zenekarként megragadt köztudat egyengette útjaink. Nehéz volt helytállni olyan zenei környezetben, ahol más zenekarok repertoárját Chuck Berry , Rolling Stones, AC/DC, HBB dalok alkották akár négy akkordosan is, de a bulihangulat adott volt, fesztiválok hangulatát egyenletesen megtartani esetleg emelni a saját dalokkal nehéz de megtérülő feladat volt. Példa erre a 2000-ben II. helyezés megnyerése a Marosvásárhelyi Talentum Fesztiválon, ahol több erdélyi zenekarok jelentették a színes felhozatalt.

2000-ben Boró és Szabó Zsolt távoztak a csapatból, helyettük Gothárd Csaba szájharmónikával, 2002-ben Orbán Ferenc hegedűvel gazdagították a zenekart.

A szájharmónika-hegedű párosítás megpecsételte továbbiakban a zenei stílust, a blues-folk lett a meghatározó zenei írányzat, késõbb a cimbalom megjelenése hivatott ezt még érdekesebbé, igényesebbé tenni.

2003-ban elindulnak az első demó lemez felvételei (Transylvania), de egy bizonyos idő után leáll a pörgés. Érződik lassan, hogy itt a zenekarosdi vége.

2005. -kényszerleszállás...

A Múzsák pihentetésének időszaka. Mondhatni, a megszűnés-feloszlás pillanata. Kész Sándor elköltözése a városból, Endre hétköznapjainak besûrüsõdése, az én kiégésem együttesen megpecsételték a zenekar további működését.

2006.-ban bár többször megfogalmazodott a folytatás, ez a pillanat csak 2007-ben jött el, októberben, mikor együttesen eldöntöttük, hogy falra akasszuk az elektromos hangszereket és az akusztikus, elektroakusztikus hangszerelésben folytatjuk, a nagy színpadot lecseréljük a kocsmák, pubok helyszíneire, abban a tudatban, hogy közvetlenebb kapcsolatot teremthetünk a közönséggel, a jó hangulatú zenéléseket tartva szem előtt.

2007-ben újra elindultak a próbák, régi és új dalok hangszerelõdtek át és születtek meg.

Telt házas kocsmai fellépések, vidám estek követték egymást, a régi zenekarban szerzett tapasztalatokat felhasználva újabb és újabb kapcsolatok alakultak. Az eredeti elképzelés az unplugged hatás dob nélkül, aztán rájöttünk hogy nem az igazi, hiányzik belőle valami. Így maradt továbbra is a dob már egy új taggal, Nagy Levente vette át a helyet, Orbán Ferencet Nagy Magyari Zoltán cserélte.

Jelenleg több hangszert is megszólaltatunk, a népies hangzású hegedű mellet ott van a mandolin, gitár, szájharmónika, dob...

Ezért a stílus is behatárolt sávban érthető: blues, folk, blues-folk, dal jellegű saját szövegű alkotások repertoárja meg néhány feldolgozás hallható koncertjeinken.

2010. az az év, hogy a zenekar több olyan meghívást is kapott, mely a továbbiakban nagyban befolyásolhatja a működését, persze pozitív értelemben, nagy városok, híres zenei pubok fényjelzik további utunkat remélve a szerencsés és hangulatos zenéléseket. Szebenben a romániai bluest és jazz-et játszó nagy zenekarok közé ékelõdött az Orpheusz nem kis sikerrel, szervezésben van egy határon túli ugyancsak nagy hírnévnek örvendõ zenei pubban való zenemûvelés.

A zenekar 14 éves. Talán a legőszintébb fogalmazás a megmaradásról az az egymás iránti tisztelet és barátság előtérbe helyezése. Másodsorban, hogy nem az anyagi vonzalom hanem a komolyan vett hobby zenélés volt a fontosabb. Az áldozathozás képességének fontossága. Az egyetértés fontossága és nem utolsó sorban, a zenélés öröme.

14 év sok idő. Sok tapasztalattal jár, emberismeretet , közönségismeretet de legfõképp a játék és az alkotás örömét tanította meg.

Minden Jót! :)))

2010. A zenekar

Vass István – ének, gitár, szöveg

Gothárd Csaba – ének, szájharmónika, gitár, szöveg

Nagy Magyari Zoltán – ének, gitár, mandolin, hegedû

Sima Endre – basszus gitár, vokál

Nagy Levente – dob

Nincsenek megjegyzések: